"Összetört álmok

Sokszor gondolkodom azon, hogy miért vannak álmai az embereknek, ha tudják, hogy nagyrészük úgysem fog teljeslni. Talán egy kapaszkodó, ami értelmet ad az életnek. Egy cél, amiért kitart az ember az élet mellett. Talán ezekkel az álmokkal próbálunk túlélni egy nehéz világban, ezekért az álmokért küzdünk.

Egy olyan álom, amiről tudjuk, hogy sosem teljesül, sokkal kevésbé fáj, mint egy összetört. Egyetlen összetört álom teljesen a padlóra tudja küldeni az embert, ahonnan van, hogy sosem tud már felkelni. Talán sokan ezért választják a könnyebb utat. Egy vágás, egy ugrás, pirulák. Egy álmuk sincs többé, nincs miért éljenek. Csak a halál utáni egyre erősödő vágy marad.
Van aki megpróbál felkelni, új álmokat, új értelmet találni. De belefáradnak a keresésbe és végül elengedik magukat. Engedik, hogy újból a földre zuhanjanak és végleg feladják.
De vannak olyanok, akiknek sikerül felkelni, új álmokat találni. Újra érdemesnek tartják az életet ebben a kegyetlen világban."

Mi a magány?

Mit jelent ez a szó hogy magány? Talán azt, hogy valami vagy valaki egyedül van? Egy szobában vagy esetleg máshol? Igen, ezt is jelenti.
De sokkal többről van szó.
Attól még, hogy valaki társaságban van lehet magányos. Ha nem is a környezetére utalva, de a lelkére nézve igen. Nem attól lesz valaki magányos, hogy egyedül ül egy szobában. Hanem attól, hogy senki sem érti meg, senki sem törődik az érzéseivel.
És hiába mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben, amikor ő maga tudja jól, hogy nem így van. Tudja, hogy belül olyan mint az utolsó falevél egy őszi fán.
Sokszor csak egy kis lökésre lenne szüksége, egy ölelésre, megnyugtatásra, vagy csak szimpla meghallgatásra.
Vagy annyira, hogy megkérdik:
- Mi a baj?
- Mi bánt?
- Mond el mi a gond, segítek.
- Gyere bújj ide, meséld el a gondjaid.
Jobb esetben van valaki, aki kirángatja ebből a hideg veremből. Törődik az érzéseivel, segít rajta és megöli a magány árnyait, melegséggel tölti be a lelkét.
De sokszor nem jelenik meg ez a személy, nincs senki aki segítene a magány csapdájába esett személyen. Lassan felemészti az elhagyatottság fagyos lehelete. Végül csendben lehull a magányos levél a fáról és akkor felfogják végre, hogy ennek a levélnek talán nagyobb melegségre lett volna szüksége, mint bármi másnak. De akkor már késő lesz. Túl késő.
(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)