"Összetört álmok

Sokszor gondolkodom azon, hogy miért vannak álmai az embereknek, ha tudják, hogy nagyrészük úgysem fog teljeslni. Talán egy kapaszkodó, ami értelmet ad az életnek. Egy cél, amiért kitart az ember az élet mellett. Talán ezekkel az álmokkal próbálunk túlélni egy nehéz világban, ezekért az álmokért küzdünk.

Egy olyan álom, amiről tudjuk, hogy sosem teljesül, sokkal kevésbé fáj, mint egy összetört. Egyetlen összetört álom teljesen a padlóra tudja küldeni az embert, ahonnan van, hogy sosem tud már felkelni. Talán sokan ezért választják a könnyebb utat. Egy vágás, egy ugrás, pirulák. Egy álmuk sincs többé, nincs miért éljenek. Csak a halál utáni egyre erősödő vágy marad.
Van aki megpróbál felkelni, új álmokat, új értelmet találni. De belefáradnak a keresésbe és végül elengedik magukat. Engedik, hogy újból a földre zuhanjanak és végleg feladják.
De vannak olyanok, akiknek sikerül felkelni, új álmokat találni. Újra érdemesnek tartják az életet ebben a kegyetlen világban."

Mi a magány?

Mit jelent ez a szó hogy magány? Talán azt, hogy valami vagy valaki egyedül van? Egy szobában vagy esetleg máshol? Igen, ezt is jelenti.
De sokkal többről van szó.
Attól még, hogy valaki társaságban van lehet magányos. Ha nem is a környezetére utalva, de a lelkére nézve igen. Nem attól lesz valaki magányos, hogy egyedül ül egy szobában. Hanem attól, hogy senki sem érti meg, senki sem törődik az érzéseivel.
És hiába mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben, amikor ő maga tudja jól, hogy nem így van. Tudja, hogy belül olyan mint az utolsó falevél egy őszi fán.
Sokszor csak egy kis lökésre lenne szüksége, egy ölelésre, megnyugtatásra, vagy csak szimpla meghallgatásra.
Vagy annyira, hogy megkérdik:
- Mi a baj?
- Mi bánt?
- Mond el mi a gond, segítek.
- Gyere bújj ide, meséld el a gondjaid.
Jobb esetben van valaki, aki kirángatja ebből a hideg veremből. Törődik az érzéseivel, segít rajta és megöli a magány árnyait, melegséggel tölti be a lelkét.
De sokszor nem jelenik meg ez a személy, nincs senki aki segítene a magány csapdájába esett személyen. Lassan felemészti az elhagyatottság fagyos lehelete. Végül csendben lehull a magányos levél a fáról és akkor felfogják végre, hogy ennek a levélnek talán nagyobb melegségre lett volna szüksége, mint bármi másnak. De akkor már késő lesz. Túl késő.
(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)

"Egyetlen legördülő könnycsepp...

...Mily ártatlanul hangzik, egy jelentéktelen apróságnak. De amilyen kicsi, pont akkora az ereje. Egyetlen könnycsepp elárulja, ha szomorú vagy, ha bántja valami a lelked, ha hiányzik valaki, vagy mérhetetlenül boldog vagy. Egyetlen könnycsepp megrepesztheti a gátat. Egy repedés, mely teljesen lerombolja azt. Egyetlen könnycsepp mindent megváltoztathat. Életeket dönthet romba, de akár fel is szabadíthatja az ember szívét.
 Egyetlen könnycsepp, erősebb akármelyik szónál."

(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)

"Egy pillanatra megállt az idő,...

...a legördülő vízcsepp, mintha hirtelen megfagyott volna, a lehulló falevelek néma lebegésbe kezdtek. Minden zaj megszűnt. A lágy őszi szellő nem borzolta tovább a járókelők haját és nem kapott bele pajkosan, a már lehullott levelekbe. Mindenhonnan áradt a nyugalom. Még a dühösen csaholó kutyák is elnémultak és megszelídültek. Ha csak egy pillanatra is, de úgy éreztem, szabad vagyok. Senki sem szab gátat nekem. Imádom ezt az érzést. Ha csak egy pillanatra is, de mindig újra és újra átélem, amikor megcsókol."

(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)

"Nézz ki, már tisztul az ég,...

...a felhők kezdenek elvonulni. A nap sugarai áttörik a gyenge felhőfátyolt és beragyogják a szürke várost. Mintha egy angyal lelke lenne, mely új életet lehel a haldokló testbe. Hallgasd a madarak énekét, elmesélik, hogy mi történt a világban. Boldogan híresztelik a jó dolgokat. A rosszakat pedig halkan, már már suttogva közlik. A város lassan megtelik élettel, de ezzel együtt a varázs is meghal. Az angyali napsugarak átváltoznak hétköznapi fénysugárra. A madarak meséi egyhangú csicsergésbe fulladnak. Minden visszatér az egyhangú hétköznapok menetébe."

(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)

"Néha néznék másképp a világra...

...milyen lehet egy hippi szemszögéből?
Minden csodálatos. Béke és nyugalom járja át mindenüket. Mezítláb
mászkálni, lenge, színes ruhákban járni, tele színes kiegészítőkkel.
Milyen lehet egy háborús veterán szemszögéből? Aki átélte a poklok
poklát. Akinek véres háborúban estek el, barátai, bajtársai, akik
szinte már a családjának számítottak.
Milyen lehet egy hajléktalan szemszögéből? Nincs otthona, nem tud
rendesen enni, nincsen családja. Szomorú a sorsa. De mégis, mintha
szabadabban élne, mint mi. Nem sújtja a munka miatt való rohanás,
a stressz, nem köti meg senki a kezét. Nem mintha ez lenne a
mennyország.
Milyen lehet egy sztár szemszögéből? Állandóan a középpontban
élni. Nagy ház, vagyon. Sikeres karrier.
Milyen lehet akár a barátaim szemszögéből? Akár a szomszédéból,
az életfogytiglaniséból, egy japán kisfiúéból, vagy bárki máséból?
Néha szívesen megtapasztalnám, hogy ki hogyan néz a világra.
Lehet, hogy jó, csodálatos életbe pottyannék.
De lehet, hogy maga a pokolba zuhannék. Lehet, hogy akiről elsőre
azt gondolnám, hogy semmi gondja sincs, pont ő szenved a
legnagyobb fájdalomban."

(saját. ne lopd. vagy ha mégis, légyszi tegyél forrásmegjelölést. köszi. =).)

"A fények felgyúlnak, a nézőtér elcsendesedik..."

...valami nagy dologra, valami csodálatosra számítanak. De, ekkor kilépek én a függöny mögül. A kíváncsiság csendje, hirtelen átvált a döbbenet néma sikolyára. Szinte belelátok a fejükbe.
- Ez? Ez lenne az a nagy valami? Erre vártunk?
A nézőtérből páran gúnyosan kuncognak, páran még reménykednek, hogy a csoda csak ez után jön, páran inkább már most elmennek.
Szótlanul állok a színpadon. A reflektorok szinte megvakítanak. Testem próbálom mozgásra bírni, számat beszédre kényszeríteni."
(saját, ne lopd.)